Vidéki családi ház. Egy régi építésű, igazi kúria. Fedett teraszán a szépen megterített asztal
körül hárman ülnek, élvezve a szeptemberi nyárutót – amikor a napfény még megcsillogtatja a
poharakat, de már egy könnyű kardigánnak is hasznát venni.
Az ötvenes évei közepén járó csinos háziasszony felállt, és a konyhába indult, a hetvenes évei
elejét taposó őszes öregúr és egy szöszi gyerek izgatottan vizsgálta a vacsorára tálalt ételt.
– Ma biztos, hogy nem eszem meg a spenótot tojással, bármennyire is tele van vitaminnal –
zsörtölődött Géza bácsi.
– Azt te csak hiszed, a nagyika majd jól megcsap – mondta nevetve a hatéves Tónika.
– Na persze. Tudod, mit, protestáljunk – biztatta Tónikát a nagyapja.
– Aha, én szeretem a spenótot, olyan leszek, mint Popeye, a nagyi is megmondta. Egyébként
meg mi az a protestálás, valami új videójáték? – érdeklődött élénken a kisuncsi foghíjas
mosollyal. Most nagyon hasonlított a nagyapjára, csak Tónikának a tejfogai távoztak
nemrégiben.
– Dehogyis. Azt jelenti, hogy tiltakozunk valamivel szemben.
Közben a rádióban a sporthírek voltak soron.
– Na, erről ennyit, ezért nincs igazi összhang, persze, hogy jövőre sem lesznek ott a magyarok
a focivébén – sóhajtott Géza bácsi, a nyugalmazott bíró csalódottan, majd viccelődve adott
egy apró taslit a szöszi kisfiúnak.
– Ez olyan foci, amit az előbb a kertben játszottunk? – érdeklődött kicsit selypítve, tágra nyílt
szemmel Tónika.
– A fenéket, ez az igazi bajnokság, a legnagyobb sportesemény a földön – felelte Géza bácsi,
és ímmel-ámmal belekanalazott a spenótba.
– És nagypapi, nyertünk már valaha vébét?
– Majdnem. Kétszer is. Egyébként erről jut eszembe, nekem is van egy vébés ügyem. De
szerintem nem igazán neked való, inkább olyan felnőttes sztori.
– Gézukám, nekem elmeséled, ugye? – csivitelte Elza visszatérve az asztalhoz.
…
A magyar jogászok szállójának jelentős pozitívuma az volt, hogy reggelit is adtak. Nem is
akármilyet. Az angol konyhának ez a csúcsa – és ezzel mindent elmondtunk róla. Aki akar, az
talál a fogára valót, nem csak éhenhalás ellen. Még egy olcsóbb motelben is tényleg a helyén
van, minden szempontból: sült szalonna, kolbász, tojás többféleképpen elkészítve, zöldségek,
paradicsomos bab, feketetea és minden, amit csak szem-száj kíván. Nem lehet betelni vele,
csak amikor az ember már mozdulni sem tud. A nagymama nyári szünetekben adott
reggelijére emlékeztette a jogászokat.
A választottbírósági tárgyalás napján az immár nem is olyan kis alperesi ügyvédcsapat
kilépett a motel kapuján, hogy taxit fogjon. Ködös, enyhén szitáló eső és barátságtalan
utcakép fogadta őket. Ha esetleg elfelejtették volna, akkor is rögtön felrémlett bennük, hogy
Shakespeare földjén kalandoznak, és a fejükben meg is fordult a hamleti gondolat.
– Azt tudtad, Pocak, hogy az időjárás szempontjából háromféle időszak létezik Angliában? –
kérdezte Tócsni, csak hogy oldja a feszültséget.
– Vacak, jó és közepes?
– Nem. Eső előtti, eső közbeni és eső utáni.
Aznap reggel meglehetősen hideg lévén, Pocak orra meglevesedett, tenyere aljával szolidan
törölgette. Közben az járt a fejében, hogy milyen csinos ez az Eleonóra. És már nem is
csodálkozott rajta, hogy egész éjjel csak a hátán tudott aludni. Berta izgatottan várta a reggel
tíz órára kitűzött tárgyalást, Eleonóra nyugodt és elképesztően csinos volt. Mint mindig.
Egy fekete, kívülről elegáns, belülről egy halárus szállítóeszközének a szagával vetekedő
autóba szálltak be. Londonban a taxik eléggé hasonlítanak a halottaskocsihoz, fordult meg
Pocak fejében. Végignézve az útitársain megnyugodott, nyilván ez sem véletlen, elég nagy a
valószínűsége, hogy elsősorban fontos tárgyalásra igyekvő ügyvédek miatt tervezték ilyenre.
Távolságra nem is oly messzi, azonban az utazás időtartamát nézve a forgalom miatt egy
örökkévalóságnak tűnő fuvarral jutottak el egy modern irodaház bejáratához. Kikecmeregtek
az autóból, majd bejelentkeztek a recepción, és egy szempillantás alatt a felhőkarcoló legfelső
emeletére jutottak.
Érezhetően nem a Pesti Központi Kerületi Bíróságon volt jelenésük, és talán még honvágyuk
is támadt a jó öreg, a korát állapotával is egyértelműen tükröző épület, na meg a hazai
páternoszter iránt. Az idézésen megjelölt tárgyaló előtti folyosón egy asztalkán lepakoltak és
elkezdtek ráhangolódni a fellépésükre.